7. epizód/ Avagy minden kiderül...

Zavarodottan nyitottam fel a szememet. Hol vagyok?? Úristen még mindig Dylannél. De megnyugodtam, mivel be voltam takargatva. Nagyon jól esett, hogy Dylan így törődik velem....Egyből megéreztem a rántotta fenséges illatát. Felkeltem, hogy megnézzem, miben settenkedik. Kimentem, hozzá a konyhába.
-Jó reggelt Liz, drágám! Bocsánatot kérek, amitt, hogy felkeltettelek...-Majd magához húzott, mivel látta, hogy egy picit még fázok.
-Semmi, baj...Nem tudom mióta lett bűntény, hogy isteni illatra keljek. Mondd, te egy mester séf vagy??
- Valami olyasmi, hölgyem...-Pukedlizott előttem Dyl.
Amúgy csak imádok sütni-főzni.
-Tényleg?? Kevés ilyen férfit ismerek, mint Te, de ennek nagyon örülök.
Egyébként nagyon-nagyon restellem, hogy elaludtam, tényleg nem akartam, de elkap..
-Semmi baj, én csak örültem, hogy itt aludtál. Olyan édesen tudsz aludni, néha még beszélsz is...-Mondta mosolyogva.
-Hát iggenn...-Mondtam elszomorodva, mivel ez volt az egyik ok, amiért utáltak. Utáltam táborba, vagy ottalvós kirándulásra menni, mert kamerára vették, ahogy beszélek.
-Sokan mondták már, hogy beszélek álmomban, ezért általánosban mindig is csúfoltak...-Mondtam a ruhám szélét szorongatva.
-Jajj ne haragudj! Nem úgy gondoltam, pillecukrom! Épp, hogy nagyon aranyos, én nem bántásból mondtam. Megtudsz bocsájtani? -Állt térdre egy villát nyújtva a kezembe.
- Miért is bocsájtanék meg??- Kérdeztem, mintha meg lennék sértődve, de közben már röhögtem. Ekkor éreztem, hogy felkap, felvesz, és kirohan velem a kertbe, egyenesen a medencébe.Szó szerint éreztem, hogy dobog a szíve. :3  Mire ellenkezhettem volna, már bent is voltunk a vízben. le mentünk a víz alá. A derekam köré fogta a kezét, és hosszan megcsókolt. Nagyon jó volt. A csók után a fülébe súgtam, hogy szeretem. Igen kimondtam. Nálam, ez rekord. Egy nagyon cuki mosollyal válaszolt, és egy 'Akkor örülök'-kel.
Mire kikászálódtunk a vízből, rájöttünk, hogy kéne enni valamit, mert nagyon korgott a hasunk. Csurom vizesek voltunk, és mellékesen rám tapadt az egész ruha. Dylan egy cseppet megbámult, de nem érdekelt.
-Hozok neked egy száraz ruhát. De figyelmeztetlek, egy picit nagy lesz rád.-Futott be kacarászva.
-Oké köszi.
Miután átöltöztünk, megreggeliztünk. Egyszerűen csodálatos volt a reggeli! Ilyet minden nap megennék.
-Liz, nincs kedved velem tölteni a napot?
-Szívesen!!!
-Akkor, mi a terv? Hova menjünk Miss?
- Maradjunk itthon, és.....menjünk vissza a medencébe!
-Oké, de vedd le a holmijaimat, és most ne legyél szégyenlős...-Pirult el Dylan.
-Háátt.....na jó...-Valahogy le kellett győznöm a félelmem, és egyszer úgy is meg fog történni, mit húzzuk itt az időt. Na jó nem arra gondolok, hogy Dylan meg én most az ágyban, hanem arra, hogy majd egyszer!
Levetkőztem, és gyorsan berobbantam a medencébe. Követett Dylan.
-Liz kérdezni szeretnék tőled valamit!
-Igen?
-Hogy döntöttél a Londoni utazással kapcsolatban?
-Nem tudom...Nagyon fontos vagy nekem és..
-Tudom-tudom, de tudunk talizni minden hétvégén, és így a karriered is tud szárnyalni.
-Hát ebben az esetben lehet, hogy elvállalom.
A nap hátralévő részét filmezéssel töltöttük el, majd hazamentem, és megbeszéltem Jamessel, hogy mikor is indulok LONDONBA! Azt mondta, hogy Scarl. már helyettem is eldöntötte már tegnap, és elterveztük, hogy holnapután indulok. Ezen kívül, még megemlítette, hogy anyáékkal már beszélt, és beleegyeznek a költözésbe, és hogy felfüggesszem a sulit. Este, egy futárfiú jött, és átnyújtott nekem egy nagy dobozt. Kinyitottam, és ezernyi szebbnél szebb ruha volt benne. James küldte, azt mondván, hogy ő nem tud ott lenni a reptéren, hogy elköszönjön, így hát ezzel szeretne bocsánatot kérni! BOCSÁNAT KÉRÉS ELFOGADVA! :) Kezdtem pakolni, de nem minden cuccot, mivel minden héten jövök haza, így egységesen fel tudom hordani a cuccaimat Londonba... 2 NAP ÉS LONDON!