8. epizód/ Hello London, Hi One Direction :)

Az utolsó otthon töltött napot, pakolással, ügyintézéssel, és megint pakolással töltöttem.Eldöntöttem, hogy egy Londonos ruhaösszeállítást fogok felvenni. Minden egyes 5 percben arra gondoltam, hogy milyen jó is lesz nekem, mivel, hogy a One Directionnel fogok együtt dolgozni!! Még most is kába vagyok, ha belegondolok... Egy hete még csak egy rajzolgató, normál lány voltam, most meg már a One Directionnel dolgozó, ismert modell...:OMire észbe kaptam, rájöttem, hogy már el is kell hagynom a házat, mert nemsokára indul a repülőm. Dylan, Scarl és én mentünk ki a reptérre. Majd elérkezett a becsekkolás ideje. 
-Szia Kicsim! Nagyon hiányozni fogsz! De ne aggódj! Az a hét gyorsan el fog telni! Nagyon szeretlek Liz!-Mondta majd megölelt, és egy lehelletfinom csókot kaptam a számra.
-Nagyon szeretlek én is, nagyon fogsz hiányozni!! Akkor jövőhéten!!- Köszöntem el gyorsan, mert nem akartam, hogy sírjak.
~30 perccel később~
-Kérem üljenek le, és kössék be az öveiket! A felszállást megkezdjük!-Mondta a hangos bemondó.
Nagyon kényelmes kis repülő volt, de annyira izgatott voltam, hogy nem tudtam aludni se. De ha jobban belegondolunk, csak negyed óra az út. Nem voltunk messze Londontól...Scarl már majdnem a nyakamba ugrott, és én is nagyon izgatott voltam. Minden percben erről beszéltünk. Mi lesz, hogy lesz, ki kit fog öltöztetni, valamint, hogy Scarl kivel akar összejönni.
-Most mondom Liz, csak legyél határozott!
-Oké...Megpróbálok, határozott lenni, amennyire csak tudok, de ha én meglátom valamelyiküket, ne csodálkozz ha nem szólok semmit.
-Ja, de ha Harry rádveti magát, akkor nincs megállás. Ő egy 19 éves hormonokkal teli 'fiatalember'.-Hangsúlyozta ki magát, majd mindketten izgatott röhögésben törtünk ki, amikor mghallottuk a hangosbemondót:
~Kérem üljenek le, megkezdjük a leszállást!~
Én abban a pillanatban, már tudtam, hogy életem egyik fordulópontja lesz ez, és hogy, valami történni fog.
-Scarl én olyant érzek!
-Jajj ne csináld már! Mindig ezt mondod, hogy ezt érzem meg azt érzem, inkább koncentrálj arra, hogy mit fogsz először nekik mondani, hogy ne bőgj le...
Igaza volt...Inkább kitalálom, hogy hogy köszönjek nekik, miket mondjak, ha pl. Harry rámnéz azzal a gyönyörű, csillogó szemeivel. Majd a gondolataimmal addig latolgattam, míg megállapodtam, egy enyhén jó szövegen. Ekkor láttam, hogy mindenki, kezdi elhagyni a repülőt. Leszálltunk, majd nagyban kerestük Pault aki -a terv szerint- elvisz minket egy kávézóba a fiúkhoz. Sétáltunk a folyosón, különböző szakaszokon, majd egyszer csak megpillantottuk Pault. Pont úgy nézett ki, mint a képeken. Köbcös, cuki, és NAGYON NAGY.
- Szia Paul! Én itt Scarl vagyok, ő pedig Liz.-Mondta magabiztosan Scarl. Szerintem  ő ezt találta ki a repülőn.
-Sziasztok! Honnan ismertek? Na ne mondjátok, hogy a modellek is Directionerek?? Amúgy ha azok vagytok, akkor ismerhettek már.
-Igen azok vagyunk!-Feleltem magabiztos beszédet próbálva.
-Jó, akkor most elviszlek titeket a fiúkhoz. De egyet kérek! Ne ugorjatok rájuk, mert nem szeretik az őrült Directionereket! Bár rólatok, nem nagyon feltételezek ilyesmit.
-Persze-persze.
~ Paul kocsijában~
- A fiúk már nagyon kíváncsiak rátok!!-Mondta Paul. Mi összenéztünk Scarllal. KÍVÁNCSIAK. Azt hittük, hogy kiugrunk a kocsiból. Kíváncsiak voltak ránk...el sem hittem...Majd odaértünk ahhoz a bizonyos kávézóhoz.Kicsi, otthonos kávézó volt.....

HOGY MI FOG TÖRTÉNNI A KÖVETKEZŐ RÉSZBEN?
-A FIÚK HOG FOGJÁK FOGADNI A LÁNYOKAT?
-MILYEN LESZ A LAKÁSUK?
-MILYEN LESZ AZ ELSŐ MUNKA??